hogy a világ megtudja

hogy a világ megtudja, mi a lélek?
nem, ilyet nem remélek,
legalábbis tőlem, soha.
számomra ő egy mostoha,
hideg kézzel adó metahalmaz,
ki a lélekzetért fogakkal jutalmaz,
s én a belőle eredő, benne élek.
valaki valahol magamban állok,
most-örökké, erősen büszke várrom.
szívemre ősi páncél, nyers agykérgek
tapadnak
zúgó vérem nyálka
tüdőmben füst árka seb
csakráim mégcsakabbra szakadnak
lelkemben isten az egy.
s hogy a világ megtudja, mi a lélek?
majd ha új csipkebokor gyúl, s én benne égek...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.