Őszi attitűd
Most, hogy újra láttam, oly beesett
Volt a római élű arca, mint
Egy halottnak. Szél fújt, eső esett
Mindkettőnk lelkében, míg odakint
Álmosan ásított a csipetke
Ősz. A hídhoz érve észre sem vett,
Csak baktatott, és tökmagot evett
Desszertként a nyomorra. Fölötte
Madarak firkáltak a nevével
Szignált égboltra feljegyzéseket
Az Istennek. Tán egy pillanatra
Azért nézett fel, hátha kezével
Tisztára törölhetné az eget
Majd felszállt az érkező vonatra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
