Kertembe lép
Kertembe lép az Ősz.
Bölcs szép színeit hinti,
s mint megfáradt papírhajók, úsznak
sóhajában a nyarat egykor kacagó falevelek.
Ülj mellém, CsöppArany...
Látod, én őrzöm szemem tavában
évszakok bársonyát, csöndes, halk szövésű
neszezését az élet elfutó talpa alatt.
Te vagy ma minden szín,
Tőled fakad minden szivárvány.
Esőt hozz, engem megfüröszt...
hozz napfényt fésülő szelet s megszárít engemet...
küldj párát, puha harmatot, üdét,
és lesz nekem lelket növesztő takaróm...
Lettél, mint hajnal, születtél, mint pirkadat.
Vagy, mint belőlem kivirágzó álom.
Szeretlek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
