Missere




1.,

Lángol talpam alatt az éjszaka
szemek sötétje űr és homály

...kísérj el utamon, barátom...
vedd koszorúm, keresztem és
áldásom. Vörös tenger, vörös szőnyeg,
vörös tér és vér, vér és könnyek.

Halk, Anyám, halk az imád.

Amott egy holló,
emitt galambok
a fedő alatt.
Sánta percek, tört szárnyak.

Azt üzenik a felhők, ma
szárnyra kelnek, de jönnek
a helikopterek és lánctalpas
Apák, lesz vér, sok vér és könnyek.

Diadal-kapukat húzzatok
magatok fölé, Kárpátok,
és vessetek le minden
fészket, mely tojástalan, árva.
Nyugodj meg, Anyám, túl
halk lelked imádsága.

Még lépek. Nem is
vonszolom magam, mint
a vásznakon: ez új genezis,
de megtörténik, valós történet
minden csöpp vér, könny
mossa meg a hóhér lábait.
Ítélni vagy szenvedni könnyebb?

2.,

összebújik árnyunk,
levelek és szirmok
minden mozdulásunk.
Gyönyörű vagy, Virágom.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.