Azért az egyetlen pillanatért

Vágyaim, álmaim átkos romjain
Görnyedezve keresgél a foszló,
Halványuló emlékezet
Néhány szeretetmorzsát,
Szerelmi mámort,
Belefeledkezett percet,
Kegyelmi állapotot,
Emlékezetes munkasikert,
Hódítást,
Mellyel, melyben
Újra melengethetném képzeletem
Fáradt szárnyait.
Gyújtósnak raknám mindezeket
Elmém sorvadozó tekervényei alá,
Hogy alkotó tűzben vesszen a múlt
Minden kétes szépsége azért az
Egyetlen pillanatért,
Amelyben
Mindent újra kezdhetnék elrontani,
Építeni, széttiporni.
Eltakarítani az utánam
Kicsinyességtől, gőgtől, hitetlenségtől, bosszúvágytól
Füstölgő szemétdombot,
Amit a halandó ember
Elért eredményként
Sikerként,
Önmegvalósításként,
Életműként
Tisztel és szeret,
És egy egész életen át tarhál össze,
Megalkuvásokban, elvtelenségekben
Nyakig gázolva.
Igen, azért az egyetlen pillanatért mindezt odaadnám,
Hogy azután
Megint csak
Mindent
Elront-
Sak(k),
Matt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.