Ölelkezõ árnyak

Vajúdó sötétség
a semmi horizontján
fordul a nőm
s vele a világ
krátertest ringat
bolyhos fény vibrál
a vágy mozdulatlan
félálomban
keres az újjam

Félbeszakadt csend
Schumann szonátát orgonál
aláhullnak
illatok
színek
ízek
gyűrt vásznam
kiszáradt partjára
a jeges tengerár
bíborvörösét festi
kitakart
csontfehér tested
porusain a fény
égi csodává lesz
simogat két kezem újra
mint a varázsló
mennyei lángra gyúlva
fenn hóhalmokat
lenn nyíló rózsát
égő kagylót formáz
hogy beleremegsz
s beleremegek
körbefonó
kontúrjaiba

Ölelkező árnyak
vagyunk
négy kéz
négy láb
ránkomló
redőnybordák közt
rést üt
megles
a hajnal

mikor
újra
meghalunk




















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.