Most

Most csak gyűlölni vagyok képes,
annyira rettegek. Innom kell újra.
Összefogdosnak a hangok,
tapogat a világ szennyes ujja.

Büdös vagyok és remegek,
sejt koccan bennem sejttel,
de csalok, hazudok, csak hogy
legyen még egy korty sör és reggel

majd nem emlékszem semmire.
Hogyan születhet ebből a rothadásból
vers és tiszta, szép gondolat
szerelemről, születésről, pusztulásról?

Bármelyik perc lenne az utolsó,
elkésett már. Innom kell. Gyáván
élek, így igaz. Meddig még? De az
üvegeket visszaviszem hajnal táján.


(...és találkozom Veled, amint tiszta szemmel
hónod alatt kenyérrel és szerelemmel
befordulsz a sarkon.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.