Nagyapa

nagyapa néha kiült a borospince elé a fűbe
letépett egy pitypangot az ingzsebébe tűrve
leste a határban ugyan hogy széledtek széjjel
a furcsaságok meg felhők oldalán az éjjel
színeiben mindig mindig volt valami másabb
szín s a szagok is mindig másképpen jártak
arra ahol nagyapa átment a patak fölött ritkán
elmerengett a szitakötőkön miközben a bicskán
már odébb csúszott a szalonna pár csepp zsíron
amíg nagyapára várt hogy újat kanyarítson
a világból ami ugyanúgy érte ott minden este
mintha kergette volna naphosszat hogy nyesse
már fürgébben a darabokat öreg mert elfogy
mielőtt még elég lenne elfonnyad a kert ott
hátul a pince mögött sütött a hold és néha
csillogtak a levelek míg átugrott egy béka
nagyapa koszos csizmájára folyt a fény és
az égen vibráló göncölszekér is a lépés
irányába forgott el a hajnalpír nyitányig
végigtolt a szekerében sok sok nagyapányi
csillagot majd meghalt egy kórházi ágyon
azt mondta vigyázzunk s én azóta vigyázom
mert a határban felhők és furcsaságok sírják
hogyha lehet s arra járok hozzam el a bicskát





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.