Vallomás
Vallomás
Jót és rosszat sokat kaptam,
Igazamért is kikaptam,
Ha tehettem,inkább adtam,
Így önmagam maradtam.
A sok fájdalmat alig bírtam,
Elfutottam,messzebb sírtam.
Segítséget sosem hívtam,
Harcot,csatát magam vívtam.
Elestem,hát talpra álltam,
Erőssebbé,jobbá váltam.
Mindig a jók útját jártam,
S az élettől csodát nem vártam.
Nem tudom még, meddig élek,
A haláltól már rég nem félek.
Igazságot mégsem kérek,
Ha majd egyszer pihenni térek.
Budapest,2006.március 23.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Szavaink szívhangjai (Budapest, 2008)
Kiadó: Accordia
