Opus9 (Anyám testére emlékszem)
Anyám testére emlékszem:
apró mellek, csont és lágy meleg
illat, szemében láz remeg,
és az egész kis asszony lebeg,
az ég meghajlik a ház felett,
mint vitorlák, olyan a szoba,
s dagad, mint a világ hályoga,
én apró vagyok, de óriás leszek,
belepi lelkem a szűz havat,
az ágakon csüng szívem, mint a
vakolat, vérem az éj, tinta,
melyet Ő adott, testéből a szavakat,
hogy befröcsköljem velük
az emberek vak szemeit,
hogy érezzék, értsék: íme itt
érek be bennük, én, koszos telük
és a köd, az a sűrű lidérc, álom
kerülő gyertya lobbanás:
hogy rossz vagyok, ne mondja más,
Anya! Szívj magadba, ölelni vágyom!
Bp.
17:11 2008.11.20.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
