Egy özvegyhez

Menj, törött tölgyön találjon
Makkot mókusod,
Lódulj, kihűlt vulkán
Kráterében csiholj tüzet,
Eredj, sírd tele könnyek
Kiszáradt, sós tavát,
De vigyázz!
A hideg Hold
Öled öblébe ül
S megejt!
Komor kövek közt kóborolj,
Miket mohó moha
Végleg belep,
Lábaddal együtt.
Ne költs, ne kelts!
Helyette mondj végre valamit,
Ne álomképek közt révedezz,
Mondj egy imát, engesztelőt,
S kedves láncait levetve,
Végre végleg engedd el Őt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.