Nem lettem mégsem Óceánod (stílusgyakorlat)
Nem lettem mégsem Óceánod:
pocsolyát, tócsát kellett taposnod, járnod
míg szerettelek, szerettelek.
Nem lettem csillagod, Holdad:
élet-ígérő szemeim holtak
pedig szerettelek.
Nem lettem Holnap. Ma sem lennék,
ha nem lennék Remény, elvadult emlék,
mert szerettelek.
De a mag, e fényzáporban is méhe
új Életnek, s a jövő menedéke:
mert szerettelek, szerettelek.
Gyávák, kishitű aljas férgek
túrnak a rügy felé s falnának, ennének,
de én szerettelek,
s harmattá cseperedett ez az otromba
Énem, s ha hempergetnek is koromba,
én szerettelek, szerettelek.
Szeretlek most is. Vályúhoz szokott
természetem megcsalt, meglopott.
De szerettelek.
Bp.
20:14 2008.11.13.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
