Tekercsek
a részletekre emlékszem a legpontosabban
örök legyen a most
és soha többé rosszabb
hát exponáltam egy nyáron át
masnis cipőben és hulló cseresznyevirágban
ahogyan anyám és apám erőltetett mosollyal
egymástól távol
mégis egymás mellett
csak annyit akartam
emlékezzenek, valaha szerettek
nem csak önmagukat
de egymást
aztán már mindent elodáztak
apámnak egyre közelebb volt a kocsma
és most én sem jártam nála a temetőben
mindenki egy sötét tekercs foglya
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
