Denevér-dal (kamaszversek 4.)



Lehettem volna denevér.
Némán csüngtem volna a falon,
s nem kéne mindig arra gondolnom,
vajh’ mi rosszat kell még hallanom?!
Vajh’ mi rosszat kell még hallanom
azoktól, akik csak értem élnek,
s vajh’ meddig mehetnék még el,
míg végre, grátisz, észrevennének?
Lehettem volna, de nem lettem,
se denevér, se kegyetlen,
se ellenem, se mellettem,
se halálom, se életem,
se jövőm, se végzetem.
Lehettem volna denevér,
vagy fű, vagy óangol telivér,
aki csak egyenest a célra lát,
s aki nem ismer gát-határt.
S vajh’ mi rosszat kell még hallanom?
Hogy senki sem érti denevér-dalom,
s hogy arra sincs száz évig alkalom,
hogy bőregérként ébredjek a falon
azok miatt, akik csak értem élnek.
Száz évig! Míg végre észrevennének!

1997. 06. 01.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.