Örökké
Őrzöm tested melegét,
Hallom intelmed szavát,
Érzem lágy simításod,
Éjszínű hajad illatát.
Látom, ahogy munkába sietsz,
Ahogy varrsz sietős precízséggel,
Ahogy olvasol, mélyen átélten,
Ahogy foltozol kopott ruhát.
Ahogy örülsz fiad sikerének,
És búsulsz, mikor elbukik,
Ahogy küzdesz a megélhetésért,
Ahogy iskolába menet finom kezed,
Csészémbe kávét tölt, és
Hallom féltő ijesztgetésed:
Fiam, kiugrik az öltés
A varrógépből, hogy ne kapja el kezem
A berregő masina.
Látlak ősz hajaddal,
Ezer ránccal, összementen,
Látlak élettel telten,
Apánkat várva, mindhiába,
De csodákat remélve,
Igen, én is hallom a zajt,
Vélt lépések zaját,
A füledbe osonó neszt,
S ahogy átkozod Voronyezst.
Hallom csengő nevetésed,
Tiszta érzelmektől zengő,
Vidám és szomorú dalod,
Hangod, mely tiszta volt és szelíd.
Minden nótád tudom,
És szinte visszhangozva,
Csak úgy ˝körülötte-mellette˝,
Hamiskásan,
Naponta dúdolom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.