Rágyújtok,

a régi lakásban
itt volt az ágyam.
Most a komód mögötti
örök takarásban
leesve, elhányva

félszemére megvakult
mackó: piszkossárga
drótszőr, bunda, piros
medvetalp puha filcből,
kihullott fűrészpor -
elnémult brummogása.

- Félsz-e még?

sötétben az ajtó
mögött szuszogó
egyedülhagyottságtól
sarokba dobva.
üresen néz rám

pattanás vakard el
egy lehetetlen könny-
csepp útja szemedtől
a szádig elég már
cigarettám

felnőttél miért hát
e néma makacs dal
nem félek már csak
a magánytól

hamutálba ejtem
a csikket





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.