Csókod ízével álmodtam az éjjel,
álladon esti borosta bőröm horzsolta.
Ajkad a számon, nyakam ívén, arcom
vonalán, hogy a lélegzet bennakad,
s csak éhesebb leszek a percben, ahogy
riadva ébredek levegőért kapkodva.
Kapnék a tűnékeny képért is mohón
két kézzel, még látom mozdulatunk, de
a sosemvolt pillanat szertefoszlik
a reggeli fényben, nem maradhat markomban
a megfoghatatlan álom-hologram.
