Csõcselék

Megvetem,  -  mégis, szomorúság itt benn
érte is szunnyad fel-felsebzett szívben,
mert tudom mitől ostoba és gyáva,
kiktől kenődik szét az aljassága,
kik tettek kócot nagy, borzas fejébe,
szemébe szennyét ki hordta, tetézte,
követ, ha dob, valójában ki dobja,
kik esküdtetik hamis holnapokra,
hazug zászlókat kik adnak kezébe,
vétke (övé is bár) kiknek a vétke,
kik fosztották ki és mutatnak másra,
gyalázata kiknek gyalázkodása,
kiknek bábja, s felejtik összetörten,
ha kihasználtan meghal gúnyos csöndben...

...mert azt is látom, mit tagadón láttok,
míg járjátok az "én nem látom"-táncot,
míg harangoztok buzgón jobbra-balra
(hadd bámuljon a bim-bam-éhes balga!),
míg érveket kreáltok, ha a kéreg
reped, s nem fed be félelmes egészet:

a csőcselék mögötti csőcseléket

(2008)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.