Zöldszemû

Egyszerű vándort kerestem.
Társat. Újra.
így találtalak.
Lázongó véred
bennem forr tovább, s már nem akarom.
Helyed árnyékot ver falaimon.
Lemosnám, de akaratos festék.
Lábam előtt földre folyt esték.
Sikít a ház, sikít a fal,
miért vártam, mit vártam
mit hittem,
miért vitt az út
oly sokáig csak hozzád
mikor a falnál nem volt tovább.

szétkapart falad…

úgy akart szavak
lüktetnek bennem

boldogan fulladoztam karodban
csend voltál
vér ujjaimban
szerelmes férfi nappalimban
hajamban kéz
tűz ölemben
hit szívemben
s most otthonhoz hű hazugság
tartózkodó süket

levert a vakolat

nem tudtam, hová megyünk.
Hogy kriptákat építünk a falból.

Végül
bemásztunk. Élni tovább.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.