Visszhangzó idõ
Holdfény gubbaszt szavamon
szélbemártott nesz szitál
reménybezárt hangtalan panaszom
csak egy gyönge szárú perc-lián
csüngök rajta, fájón s hosszan
várom, hogy világom moccan
leigázva a visszhangzó időt
kiszámíthatatlan szóvivőt
szélbemártott nesz szitál
visszafénylik perc-lián
bukfencezik, ingerel
szamárfület mutat
hangicsálva távoli
tornyokat kutat
csöndkoldus
álmaimban
mint a szú
a fában
serceg
hajnal
szavába
beleberreg
életírásomat
unottan röpteti
szavaimat elnyeli
keserűmandulákkal
eteti kényes gyomromat
szökteti boldog reményemet
ellopja legféltettebb csókomat
futnék előle-nem lehet-nem lehet
szárnyamon-lábamon-szívemen vaskeret
Holdfény gubbaszt szavamon, szélbemártott
nesz szitál, reménybezárt panaszom gyönge szárú
perc-lián, csüngök rajta hosszan...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.