az utazás
ránéz és már le is pereg előtte
a járás a megismerkedés a percek
amiket semmiért el nem cserélne
aztán az első értelmetlen veszekedés
esetleg valamelyikük félrelép majd
a mindennapossá váló feszültség
az érzés hogy belülről kettétépték
később a próbálkozások de a szerves
anyag forraszthatatlan nem megy
könnyen a szív újra növesztése vagy
hagyni az időt elmúlni
a jelenben szemei összeszűkülnek
az állán egy izom feszes lesz
magasan a tömeg az emberek feje
fölé löki pillantását végül másfele
önmagába hunyja le
az állomás jelző hangra riad
megérkezett mégse jutott el sehova
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
