Félelmek
Tébolyult, bomlott növényként
Tódul felém a Múlt.
Indái hasítják lábam
Frissen formázott nyomait.
Rothadó, zöld varrógépként
Fűzi a szemeket.
Csak páronként élnek együtt,
Pusztulnak, ha adták a hírt.
Talajt átfűző karikák --
Irtani sem lehet.
Halottsárga tökfejükből
Szórnak kék üveg-szemeket.
Morzsolom a Jövőt, markom
Ajkamhoz tartva így fújom
Vissza a sötétbe.
Világító vörös magvak
Libbennek vissza testembe.
Égő növénnyé sarjadva,
Hálót szőve Múlton
Száguldanak az avaron.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A kõgyerek játékszere (Budapest, 1996)
Kiadó: Orpheusz Kiadó
