Repülni
Forró talaj morzsáiból
Föld-savas forrásából
a fekete humuszban
születni, vagy vérben,
anyai-szerető sírások közt?
Faágnyi kézként iszapba markolni,
és elágazni és megtartani,
hogy csillagkevés méreg között
parányi szemeket rúgdossak a saját életembe.
De Én az Ősóceánból vagyok! Elém
rózsát hintsetek szálló angyalok!
Mert a levélnél magasabbra kell menni,
Toronyba: ahol nem lát senki,
egy nagy lélegzést bevenni utolsóként
véletlenül a korlátot elengedni.
Szállni a könnyed légben,
siklani a lejtőn
- fájó sikolyt hallani - és
felemelkedni, Repülni...
és egy új világan nyílt fel
tág pupillám előtt a meleg paplan.
Sokkal rosszabb így...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
