Kárhozatra ítélt csontok
verik az ajtót, a föld alól,
kiket az égiek nem fogadtak be.
Ég és Föld között
bolyongnak fehéren s
szemük fénytelen szemgödre
üzeni, hogy még van:
Hit,
Remény,
Szeretet,
a megcsalt ábránd s a gyöngykagyló
mélységes csöndjében elzárva!
