Mint pernye

Veszteségeink mind, átnyúlnak egymáson.
Különös, hogy saját lelkifurdalásom
lehetne fedezék, bárcsak most, ezegyszer.
Hűvös vendég vagyok. Háborúznunk sem kell.

Hazudni már késő. Egymáshoz ha érnénk,
szó nélkül is tudnánk, nincs bennünk több részvét.
Ma is külön alszunk, szűk fotel az ágyam,
fülembe szerettél suttogni korábban.

Hideg a tenyerem, téved minden jóslat.
Szív- vagy életvonal- melyikben vagy, nem vagy?
Elkopnak az utak, mint a tenyérárkok.
Szánkból csak pernye hull. Erőtlen átok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.