Hajnali kísértés


Minden reményem eltörött, pedig
én aztán vigyáztam, hidd el.
Mit kezdjek sebeimmel?

Lődörgök az utcán, kóbor ebek
óvnak, különös lidércek.
Emelj, taszíts, csak te védj meg!

Utcaköveken visszhangzik léptem,
s amit elgondoltam némán,
több, mint száz bogaras vénlány

összes látomása. Illesztgetem
a kint cserepeit a benttel.
Küszködök málló/múlékony szerepekkel.

Fényed sárgult, hajnali utcafény,
árnyékom, oly hatalmas úr.
Fázok irgalmatlanul.

Szólongatlak zárt ablakok alatt.
Átkozhatnálak, hiába.
Istenem, ha szeretsz, úgy  
gyötörj, jobban, mint ahogy kijárna!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.