daloló

Ragyogjon a hol, a hold,
ami itt benn zakatolt,
mondja el a szerelmemnek,
végeláthatlan termek
a mi szívünk, a szerelmünk,
honnan jöttünk, hová mentünk,
megraktuk a máglyánkat is,
benne égett minden hamis,
egy a lényeg, nincsen odú,
se szerelem, se háború,
ami itt van; társas magány,
leköphet már minden vagány,
nem lényeges, nem is fontos,
ha a pina nem bozontos,
legyen, ez a fő ismérve,
és ne legyen soha vége,
szőrszálmentén tapogató,
nem létezik a télapó,
nincsenek is gyerekmesék,
csak kiürült, száraz vesék,
haladnak az egyetembe,
világba, szélbe, tengerekbe,
kiszáradt vese vagyok én,
az én babám mese-remény,
nincs is párja földön-égen,
égjek el én az ölében,
ott égjek el örök tűzben,
kéz a kézben, szűz a szűzben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.