Ima


Teremtő Atyám!
Ki az égben vagy.
Te pusztító,
szeretett Isten!
Szánd meg a magyart!
És engem is, kérlek,
ki a kedvesek között
sosincsen.

Adj nekem kedvet,
elrejtő színt,
mely elfed az
ártó szemektől!
És adj nekem igent,
ha megjön a kedvem
az egymást követő
nemektől!

Adj nekem bort,
búzát, békességet,
hogy ne kelljen
boltban ellopni!
És adj nekem helyet,
ha mégis, egy barátnál,
hogy ne tudjanak
elkapni!

Atyám! Te Isten!
Te ártó, teremtő,
pusztító, szeretett
ember.
Adj nekem Istent!
Olyat, mily lehetnél,
ki cigányt a cigánnyal
nem ver.

Adj nekem enni,
és adj a gyermekemnek
cipőt és
iskolatáskát!
És adj neki tanárt,
féltő, óvó szavút,
ki nem rejti el
biztatását!

Te adj neki Istent!
Példát, melyre felnéz,
ki jóra tanítja,
ha kérdez.
És adj neki kérdést,
hogy a válasz védje,
ha más szava átkot szór,
mérgez!

Adj neki mindent!
Te ember, Isten, állat,
te légnemű,
képtelen semmi!
Te tedd meg, helyettem,
amit én nem tudok,
sem érte, sem magamért
megtenni!

Szánd meg a magyart!
És engem is néha,
ki kedvesek között
sosem lesz.
És adj nekem kedvet,
elrejtő színt,mert
szükségem van rád,
mert kellesz!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.