Mindenki asszonya
Apró lyukak vannak a szívemen.
Nem, nem egér rágta ki őket,
sem pocok, sem más kártevő,
hanem maga az élet!
Egy-egy luk más és más
érzéssel van tele, s ha
nem vigyázok, mint puha kenyér
a szuvas fogban, úgy kezdek rohadni én.
Tiszta szívem sárszínűvé válik,
és a sok fekete kis pontocska
elborítja a testemet,
majd eltakar, végleg, mindent belőlem.
És akkor meghalok!? Ó,
nincs olyan szerencsém!
Tovább élek én, talán örökké, mint
mindenki asszonya.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
