A gátlás és a csillagász

hideg van ma,
a Bika csillagképben hátrál a Mars,
és ez a szerelem is suta.

három éve lassan, hogy nem jössz, hisz
neked ott a gyerek,
meg tudom is én, miféle emberek,
kik nem tudják a titkos,
asztronómus köszöntést:
„öt galaxis, két pulzár, öt galaxis, két pulzár”,
aztán a földön egy kopp.
tán, már el sem indulnál.
csak bejelölsz az iwiw-en
pörgetve a neved melletti számot.

nekem itt, egyszervolt páholyunk misztériuma.
míg a városra emeltük a teleszkópot,
- valamely távoli ház ablakán katalogizálva
hálót és benne legyeket,
én azt is, ahogy ruhád leveted -
kezed húztam magamra, mutatva,
miként tágul a tér.
már nem merném.
csak jelöllek az iwiw-en
pörgetve a nevem melletti számot.

ócska bosszú,
amiért nem mondod,
merre laksz.
nincsenek pályaelemek,
csak SMS, elviccelt ripláj levelek.
ügyetlenség múzeum.

most is izzadok zavaromban, pedig csupán
utcákat pásztáz távcsövem, hátha.
de csak gázolt kutyát lefetyelő macskákat
gyűjt a lencse, míg tart a zöld.
eközben élsz valahol, előlem takarva,
felső együttállásban a várossal.
hát nem bukkanok rád.
dacára, hogy
innen még az is látszik,
a szélső ház falának támasztva
vár a Hold.
biciklilakattal egy rácshoz zárva,
hogy ne lopják,
és jöjjön hiába,
bérlettel a városhatárig,
onnan már csak gyalog,
a járdán, hol kutyahúgy kanyarog,
minden nap egyre többet késve
a mester, ki srófokkal fogatja föl.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.