A. örök


                                 „az évek jöttek, mentek, elmaradtál.”



megbénul a billentyű az ujjaim alatt,

ha a kettőnk közötti szálról kezdek írni.

s járni kezdettek a betűk. a sor megszaladt,

a gondolat miatt. te szálad is belefonom. így ni:



régen láttam barátom arcod kontúrját.

milyen volt régi szőkeséged nem tudom már.

ekkor megrohant egy érzés. féregként fúrt át

lelkembe a gondolat: „mentek, elmaradtál”



emlékeimből már, elfakult versek lesznek.

neved is pont csak egy rímhez lesz elég, vagy más

képhez használom majd. a versbe téged teszlek

emléknek: "barátként élsz, s uralkodol András".





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.