Reggel a Kálvária téren

Mindenütt fény, angyalkórusba zárva,
lassan, lassan jött el énértem Isten,
párducháton miatta messze jártam,
hogy szükségemen túl is megsegítsen.
Volt idő, azt hittem már semmi Nietzsche(n),
majomképű ördög játszott velem,
kértem, ágyamba kurvákat kerítsen,
szuroklétben orromnál volt a fent.
Nap villog rám most tükrével, ezer,
le mellém koldus gúnyás Krisztus ül,
rózsavíz mosta arccal énekel,
rigó-glóriás lesz hajánál felül,
     gyanakvás nélkül mindenütt a fény,
     e reggel ismét mézzel kent kenyér...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.