A Költészet Napjára, 2007-ben

Attila, ég-királyok

rokona! Tényleg hitted

piros dalod,  -  az álmát

jajpiros-szép szívednek?



Lehet, hitted, de mégis

szemed a mélyben látott

sötét szakadék szélén

még sötétebb világot.



Te sem tudtad,  -  ki tudná

mérni e mély sötétet,

s öröklött villanását

örök Vonatkeréknek?



Hidd el, hogy jobb a sírban!

Itt Csillag sír a szívben.

(Vonatkerék-szavakban

szólt csak hozzád az isten.)



Semmi-emberkék járnak

nagynak képzelten s lopnak,

s Téged, a kifosztottat,

újra csak kifosztottak.



A nép? Nincsen, sehol sem.

Lesz-e, egy Messzeségben?

S lesz majd, aki tanítsa?

Egyszerre hiszem, kétlem.



Lesz majd Öröm a Szívben?

Szándék, értelmes, tiszta?

Helyetted "egész néped"

most az Ördög tanítja.



Hidd el, hogy jobb a sírban!

Most Csillag sír a szívben,

s ha tényleg Isten volna,  -

vele sírna az isten.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.