Nem való a valóság

Vegyes színű ismeretlen folyam
kúszik befelé a küszöböm alatt.
Csodálkozom, hogy ez is egy matiné.
Csak a lehorgadt fejem nem készült fel rá,
hiszen pillanatok alatt
elalszom, míg te anyukád játékát hallgatod.

Ócska húros hangszeren kapirgál egy hangért.
Teljes erőből rágom a zaccot és nézem,
Ahogy minden izomrostját használva
dallamot csihol a megfeszült idegeiből.

Csillapít, mert a láz elárasztja szemem.
Vörös fólián át mennyire közömbös a vér…
Én csak bámulom azt ajtót,
s téged minden hang közelebb hoz hozzám,
csak a valóság lesz egyre furcsább.

Csak az álom lesz egyre normálisabb
és így is lehet…

Bizonyítja a millió lakatlan bolygó,
min bolyongón gomolyog egy gömb felhő,
benne visszhangzik az éden zöreje,
csatakos hajjal vizionál
a teremtés fehérszakállú,
önelégült, léhűtő
örege…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: délibábjáték