Mélység, magasság

Mélység, magasság... megmérnék, de félnek,
hogy kiderül, mit sejtenek: a mély
korántsem mély. S a képzet a magasról
szintén csaló! Benne csak gúny zenél.

Közben a kövek hullnak, egyre hullnak
a gondolatra. Ám, ha tükörbe néz
bármelyik század: mennyi elhitt nagyság
igaz tükörben csupán törpeség!

Tükör-mívesek jönnek, kapzsi érdek
megalkotni ámító tükröket,
melyek számítón csak reményt mutatnak,
s nem a valót, hogy a világ beteg.

Ó, életem, ne tarts a hazugokkal!
Mély és magas emberé nem lehet.
Még nem. Idejét kivárja a Csillag,  -
ha kell, megannyi új évezredet.

Csillagom, bátor, ítélő Szabadság
istenjeleként ragyogj, végtelen!
Vérszín Szépséged aki érti, érzi,  -
az él. Aki nem,  -  mind élettelen.

Nagy körforgás, álszeretet-papolda..
Talán hazád ez a gúnyból-haza?!
Hazát Te adhatsz, igaz Szépség, Jóság:
szívmélység és égmagas Csillaga!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.