Bajtai András : Forog vele


 
2841 szerző 39119 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 6 perce
Metz Olga Sára 1 órája
DOKK_FAQ 2 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Misinszki Hanna 8 órája
Gyurcsi - Zalán György 9 órája
Bátai Tibor 10 órája
Szakállas Zsolt 10 órája
Paál Marcell 11 órája
Serfőző Attila 12 órája
Mórotz Krisztina 13 órája
Ötvös Németh Edit 14 órája
Ocsovai Ferenc 14 órája
Tóth Gabriella 15 órája
Kiss-Teleki Rita 16 órája
Valyon László 16 órája
Bara Anna 17 órája
Tímea Lantos 17 órája
Tamási József 21 órája
Vasi Ferenc Zoltán 22 órája
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 órája
Bátai Tibor 7 órája
az utolsó alma 7 órája
nélküled 9 órája
Az amazonok rejtett zugai 13 órája
Baltazar 15 órája
Bara 18 órája
az univerzum szélén 18 órája
Sin 20 órája
különc 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Metz-Művek 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bajtai András
Forog vele

Akár a halott síneken veszteglő rozsdás
szerelvények, áll a csikorgó lombok
alatt, tétován sétálgat fel-alá az évek s
évszakok ázott lombszőnyegén, kezet
nyújt egy arra járó idegennek, fel-felpillant
az égre, s még idejében húzódik egy
kapualjba a közelgő zivatar elől. Fél óra
elteltével még mindig ott áll, pedig szeretne
végre indulni tovább, de valami itt tartja,
valami mindig itt tartja: talán a reggeli szorongás
keserű íze a szájban, talán a hajnalban mellette
szuszogó lány simogatásnak tűnő halk lélegzetvételei,
esetleg a város megszokott, apró rezdülései,
melyeket olykor-olykor látni vél, mint az az öreg
cirkuszi jósnő a tenyér görbe vonalaiban a jövőt.
Áll a kapualjban, a csontjaiban érzi, de nem
tudná megmagyarázni a létezés boldog
céltalanságát, émelyeg, szédül; akár egy
száguldó autó kereke, forog vele a világ.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Hitel, 2002/12


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-02 07:25   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-02 06:31       ÚJ bírálandokk-VERS: Vadas Tibor Fentről
2025-07-02 06:26   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-02 06:25   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-02 05:16   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2025-07-02 04:42   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-02 03:37       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária az én Ferencem...
2025-07-02 00:16   Napló: Bátai Tibor
2025-07-02 00:06   Napló: az utolsó alma
2025-07-02 00:06   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György