Óda az alvadó vérhez (gyermekded rajongás)
Hozzád szól a magasztos dalom,
ki múltnak vagy néma tanuja.
Te ott vagy minden alkonyon,
hol a halál lángja lobban,
mikor egy test élettelen roskad össze.
Csak áldozata vagy a halálnak,
önmagaddal fested a földet.
Megéhezem mikor meglátlak
de sokkal több vagy te annál,
hogy nyelvemmel ízleljelek.
Tiszteletem nem hagy alább,
ha lényed gennyel keveredett.
Lehetsz te része foszló hullának
sorvadó fekélyes testnek;
Nem vetlek meg, nem utállak!
Örökké imádatom tárgya leszel.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
