Vörösen izzó csend
Vörösen izzó csend, mi bekerít,
a leköszönő alkony mindent beterít.
Távolba révedő megfagyott tekintetek,
nyirkos földben sorvadó tetemek
kerítenek be és üvöltik felém:
Egy vagy közülönk jer' ide közénk!
Messzi-távol előtünő játék most a Hold,
égbenyúló tövisek közé fénye már nem hatol.
A fák alatt a karók emberekkel telve
fagynak össze, mint jégvirág az ablaküvegen.
Néma szellemek üvöltésétől meg fagy a vér.
A vörösen izzó csend halált ítélt!
A vörösen izzó csend halált ítél...
A vörösen izzó csend halált ítél
Nekem is, mert útban vagyok
létemmel fenyegetem hatalmát és a sok halott,
akik közé tartozom, akiket felemészt a magány,
Dér marja belülről sorvadó testüket, jutalom nekik a halál!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.