Térplasztika ezüstre, brómra

Az ég dörgött távol,
a Daguérre-fotón.
Tíz veréb ült a palán
orrlukszívó napkeletnek:
ezüstkorom nem cikázik,
nem fut másik úton a fény,
a villám fényes, s éles a kés,
illatmezőn vágtat az orr.
Tíz veréb ül kelet felé,
gladiátorformájú mind.
Magnézium fénylik megint,
villámfényes, éles a kép:
rugaszkodó nyolcvan lábujj,
bomló bromid-ezüstkorom,
lábujjon áll mind az összes,
héja lába hogy lecsapna,
üres a tér, üres megint.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.