azt hittem
Azt hittem, az őszinte ember
lelke olyan mint a rosta,
s lehull róla, lepereg a szenny.
De az ártó szó erjesztő csókja
elrohasztja a magányost,
a kisajnált gyengét.
A jázminnak milyen az illata?
lopott mámort fetreng a délután,
s az ég messze lát a hegyről.
de azt a szemet, melyet levert
a szégyen, földre rakott, mint egy
munkáskesztűt: azt ki emeli fel?
Dorombol és matat az est,
mikor az utcákon embert keres,
de csak tócsákba gyűlt lábnyomokra lel:
olyan ez az Ország, mint a Tisza,
mint a Bükk, mint a pitypang.
Ember csodálatának lett teremtve.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
