Piazzolla
hegedűk parazsán fekszem
csellók pengnek paplanomban
karod helyett
karod helyett
ablakomban
macskalábak
tangót járnak
csókot csaltam a faltól
mordul néha a matrac
húrjaimban visszanézel
vonókat hívok édes szádnak
Teret szaggat
bennem.
Forgolódik
nincsem.
mennyi hang kell
mennyi csend....
megállni
lépni
gitárok testén
így kibontva
akkordba fojtva
karod helyett
karod helyett
paplanomban
utcalámpák
táncot várnak
hajnaltájban
szekundba csúszva
felébredek
piazzolla
karod helyett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
