Piazzolla

hegedűk parazsán fekszem
csellók pengnek paplanomban
karod helyett
karod helyett

ablakomban
macskalábak
tangót járnak

csókot csaltam a faltól
mordul néha a matrac
húrjaimban visszanézel
vonókat hívok édes szádnak

Teret szaggat
bennem.
Forgolódik
nincsem.


mennyi hang kell
mennyi csend....

megállni
lépni
gitárok testén
így kibontva
akkordba fojtva
karod helyett
karod helyett

paplanomban
utcalámpák
táncot várnak
hajnaltájban
szekundba csúszva
felébredek

piazzolla
karod helyett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.