Örökélet
- Édesapám emlékének -
Méregzöld dombról narancssárga
Felhőkbe nyúlik a legszelídebb
Ősz fenyő. Vérei mint éhes
Publikum horgolódnak köréje
Képzelt amfiteátrumukban
Imáik titkos zegzugaiból
Felcsap a vándormutatványos
Jelmezeiben díszelgő halál.
Sokat sejtetve vésni kezdi
Egyre apróbbra tervezett művét.
Az elfuserálás előtti
Gyufaszálfa-jelölt váratlanul
Fénnyé lobban, a pörkölt szemű
Halált nézvén az égbe száll.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Hazanézõ, 1998/2
Kötetben: Az igazság szája (Budapest, 1998)
Kiadó: Littera Nova