Ózdon, 86-ban
Ózdon, 86-ban
fújtak a melósnak
reggel, délben, este
és mikor vége lett
hömpölyögtünk: én is folyó lettem.
Boltnál, kocsmánál
folyt ketté a mederből
a mindennapi betevő,
de a nagy pofám mellé
nem zizegett kapcsolat:
árváknak fújtak, melósnak
üzent a gyár a dombok között -
délibáb, amiben élni kellett.
Minden értünk, a semmiért
állt össze a semmiből.
Patak lettem, ér
és szívet kerestem.
Dobbanást, lüktetést -
Szeged, Diósgyőr, Debrecen
partjain magyar szóba
kapaszkodtam: hol az óceán?
Itthon vagyok.
Egy csepp a tenger:
végtelen
a szerelem és a hit.
Magyar vagyok.
Vigyázz rám, Hazám!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
