Villanella
Őzlábhosszal múlik el a nyár,
magadhoz von újra szép szemed,
most alszom, eső hull rám, halál.
Füstölgő napok árnya száll
falamon, arcodon fellegek,
őzlábhosszal múlik el a nyár.
Hallom az ősz virágsikolyát,
napot perc maga alá temet,
most alszom, eső hull rám, halál.
Nincs emlék a feledésre már,
nem véd minket időrengeteg,
őzlábhosszal múlik el a nyár.
A messzeség majd előtted megáll,
hű kutyaként őrzi szám, kezem,
most alszom, eső hull rám, halál.
E világ csupán ábránd, talány,
elködlök benne lassan, lehet,
őzlábhosszal múlik el a nyár,
most alszom, eső hull rám, halál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Lyukasóra,
Kötetben: (Budapest, 2005)
Kiadó: Accordia
