Vasárnap
Alszik még a Nap.
Az éj tenyerén kukoricaszem
a pirkadat,
de súlyos álomszagot húzva
fröcsköl a csend,
mint szép igéretek ma is, újra.
Léptek izzanak
a párába merülő falak között.
Juli néni felöltözött,
s hangja bejárja az emeleteket,
a korlátokon lebeg
a vasárnapi lépcsőház felett.
Nem óbégat a cigány,
"Krumplit! Hagymát!"...hideg
settenkedik, támadva mindenkinek,
aki otthon melégét lopja
kabátba, sálba, hegedűtokba,
de reménytelen.
Zoé durcás.
Attila ír.
A vasárnap utazik,
meg sem áll hétfő reggelig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
