A kor íze

Jó volt a zsíros kenyér,
hozzá a hagyma, a bor,
s a nagy melegben olykor
a simogató lágy szél.

Elandalított a csend,
a Dunán a hamvas kék,
s a felhőtlen tiszta ég
azt súgta, jó ez a rend.

Séta közben a szavad
ezért koppant keményen:
aki ma csak kenyéren
él, az nem lehet szabad.

Gondolataid érve
Tárgyiasult a parton,
egy hajléktalan karton-
papír vackához érve.

Kontrasztként a sok lim-lom
tarka szigete mellett,
éppen squash-clubot ellett
a tőkés társadalom.

Nem ettől lett zöld a víz,
nyirkos a lenge ingem,
de megváltozott minden…
számban a bor íze is.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.