Köznapi dallamok

Napközben a tüdőbajos város
Vért köp és hörög, de mindent felejt,
Ha újra jön az este. Táncot lejt
Ilyenkor a félhomály. A sáros

Peremkerületben a kósza szél
Bolyong, hogy lopjon egy kis örömöt
Az alvók szívébe. Hegedűjén
Szakadt a húr, mégis egyszerre öt

Utcának játszik. A meghatott fák
Tapsikolva lába elé szórják
A leveleket. Egy sün almát hoz,

Mire feléje száz kutya nyargal…
És reggelig már nem tér magához,
A koncerttől elképedt madárdal.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.