Ha sikerül



Reggelre valahogy idegen
voltál: távoli tér, park, kis utca.
Nem szóltam, bíztam, hogy idebent
új lesz minden. S ami igazán furcsa,

hogy tág terek helyett, csak részletek.
De sehol egy pad, szobor, villanypózna.
Valahogy ismerős. Mégis. Alig merek
bőgni, figyelni hangra, nyöszörgő, csikorgó szóra.

Tudnám hol vagyok, ha elkószálnál bennem.
Nyomaink elmoshatók: az utakkal is rendben
volnánk. Egy úton keresünk másfajta célokat.
Csendet kérek. Ha sikerül, megszólítalak!









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.