Imáért, ronggyért


Nappalimban akvárium
elég! Gyűrött az ingem.
Rajta! Sötét pecsét virul
algás csokis most minden.

A túlnyomás mi szétfeszít
ing. Ér üveg jaj reccsen
persze! Tűröm hogy vér meg víz
elfolyjon s én meredten

bámulhatom fehér. A száj
most minden oly világos
bokámig. Ér e korcs dagály
kivérzek vagy. Csak álmos

lettem hiszen. Épp éjszaka
vagy délelőtt vagy reggel?
Nézem. Tört test és. Díszhalak
tátognak el helyettem

még. Dönteni amíg. Tudok.
Maradjak hát vagy menjek.
Imáért rongyért úgy nyúlok
Hogy értenem se. Kelljen







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.