Szólok



Valami új nyílik bennem,
új föld tárul belőlem, érzem.
Nincs még egy ilyen szó
mely lefesse csontig, egészen.

Árnyék és Nap palástja
gyúrja ajkamon a hangokat,
vasmarokkal csippent
harmatot és angyalok szárnyát.

A tövis görbe háta
ível a mondatomban,
csökönyös vagyok.
De magyar hit emésszen csak,
emésszen, de lásd: én szólhatok.

Szólok, mert nyomorult
aki fél szólni, ha kínja
csíkot ver szeme fenekére
hogy már maga sem bírja,

de nem szól, de ha szól is:
bárgyún, bújva csengő fénybe,
gáncs, tömör nyomor szürcsöl
kéregető tenyerébe
émelyítő hálát gazdája iránt.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.